Isten gondolatai
Paul Davies
A könyvismertetést írta: Danny Yee, Copyright (c)
1993
Danny Yee könyvbírálatai: http://dannyreviews.com/
Az Isten gondolatai Paul Davies-nek, a fizika egyik népszerűsítőjének új könyve. Többi könyvétől eltérően igen kevés benne a fizikával kapcsolatos eszmefuttatás, ehelyett főként alapvető metafizikai és ismeretelméleti kérdésekkel foglalkozik. Noha a nagyközönség számára íródott, s nem feltételez semmiféle előismeretet, a matematikában, fizikában és számítógéptudományban kevéssé jártas olvasóknak valószínűleg némi erőfeszítésébe fog kerülni a rájuk záporozó új gondolatok feldolgozása. A filozófiailag kevéssé művelt olvasó szintén kissé zavarba jöhet a rázúdított gondolatözön hatására. Mégsem kell kitérniük az áradat elől, a bemutatott gondolatok, kérdések ugyanis ténylegesen, természetükből adódóan zavarba ejtőek. (A gyakorló filozófusokat is talán csak azért nem hozzák zavarba, mert ők már eleve teljesen össze vannak zavarodva :-).
Az Isten gondolatai elsőként a fizikával foglalkozik, ismerteti a Világegyetem keletkezésével kapcsolatos különböző elméleteket, tárgyalja a fizikai törvények természetét és a mindent átfogó elmélet lehetőségét. Ez természetes módon vezet el a matematikához és annak filozófiai alapjaihoz, majd a számítógéptudományhoz, különösen pedig a számítások természetéhez és azoknak a fizikával való összefüggéseihez. Ezután filozófikusabb vizekre evez a szerző: sorra veszi az "Isten", vagy legalábbis valamiféle, a Világegyetemen kívüli dolog létezése mellett szóló érveket. A könyv utolsó fejezete a miszticizmusról szól, és felveti azt a gondolatot, hogy a megértés nemracionális (vallásos és misztikus) megközelítései talán túlmutathatnak a fizika korlátain.
Az anyag nagy része bemutató, ismertető jellegű, Davies azonban két tágabb érvényű következtetésnek is hangot ad. Az egyik az, hogy a Világegyetemben van valami különös, a másik az, hogy bennünk is van valami különös. "Nekünk valóban itt a helyünk" - szól a könyv zárómondata. A magam részéről nem találom meggyőzőnek egyik állítás alátámasztására felhozott érveket sem. Nagy a kísértés, hogy pozitivista álláspontra helyezkedjem, és kijelentsem, hogy egyik állítás sem jelent semmit (ugyanis nem értem, hogyan lehet valami "különös", hacsak nem egy megfigyelő számára, s így nem világos, hogyan állíthatjuk, hogy a Világegyetem különös, ha nem tételezzük fel egyúttal egy Isten létezését). De más bajok is vannak a két állítással.
Azt a kijelentést, miszerint a Világegyetemben van valami rejtélyes, leginkább két megfigyeléssel támasztja alá a szerző: egyrészt, hogy képesek vagyunk egyáltalán megérteni a Világegyetemet; másrészt, hogy úgy tűnik, a Világegyetem matematikai szabályok alapján működik. Az első megfigyelés természetes következménye annak, hogy intelligens lényekként létezünk; ennek megmagyarázása pedig az evolúcióbiológia feladata (lásd alább, s nézzen utána az Olvasó bármely, a tudatosság és a megismerés evolúciójával foglalkozó műben). A másik megfigyelésnek csak akkor van jelentősége, ha van alternatívája; magam úgy érvelnék, hogy mindent, aminek szerkezete van, szerkezetében leírhatunk matematikalag, továbbá mindennek, ami létezik, kapcsolódnia kell más dolgokhoz (talán vannak érzékelhetetlen, semmivel kölcsönhatásba nem lépő rózsaszín elefántok, ezek azonban vajmi kevéssé érintenek engem), s emiatt valamiféle szerkezettel kell rendelkezniük.
A fizikai törvények valóban olyanok, hogy lehetővé teszik az élet kialakulását, nem biztos azonban, hogy ebből a tényből bármiféle következtetést levonhatunk saját jelentőségünkre vonatkozóan. Még az élet szempontjából kedvező fizikai törvényeket figyelembe véve is úgy tűnik, hogy a Homo sapiens (illetve a többsejtű szervezetek) létezése bolygónkon csupán véletlen tény, s semmiképpen nem tekinthető elkerülhetetlennek. (Lásd pl. Stephen Jay Gould: Wonderful Life [A csodálatos élet] c. könyvében.) Továbbá, tekintettel arra, hogy Omega (a Világegyetem átlagos tömegsűrűsége) értékét még egy nagyságrenden belül sem ismerjük, gyenge lábon áll az az érvelés, miszerint az élet létezésének lehetősége igen érzékenyen függ a Világegyetem "kezdeti feltételeitől"!
Különös, hogy a szerző oly hosszan foglalkozik az Isten létezése mellett szóló érvekkel. Sorra veszi a régi jó ontológiai érvet, a kozmológiai érvet és a megtervezettségen alapuló érvet. Tárgyalása során több mint elegendő magyarázatot ad minden egyes érv balsikerére, a végén mégis valahogy olyan benyomást kelt, mintha az érvek összessége - annak ellenére, hogy egyenként megcáfolta őket - valamiképpen támogatná egy "Isten" létezését.
Szintén zavaró, hogy Davies a fizikai és matematikai tudományokra korlátozza szemléletét, és teljesen elhanyagolja a történeti tudományokat. Számomra gondolatai a Descartes-i redukcionizmus és a misztikus idealizmus furcsa keverékének tűnnek. A megismeréselméletet a fizikára, a matematikára és a számítógéptudományra kísérli meg redukálni, s azután, amikor úgy tűnik, hogy ezek nem képesek mindent megmagyarázni, végső megoldásként a miszticizmushoz és a valláshoz folyamodik. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Világegyetem (és a megismeréselmélet) több, mint amivel a fizika és a matematika foglalkozni képes. Ahhoz azonban, hogy erről, valamint a Világegyetemben való helyünkről többet tudjunk meg, a miszticizmus és a vallás helyett az antropológia és az evolúcióbiológia tanulmányozását ajánlanám.
Davies tágabb érvényű következtetéseinek aggályos voltától eltekintve azonban az Isten gondolatai a matematika, a fizika és a számítógéptudomány alapvető filozófiai kérdéseinek brilliáns bemutatását adja. Ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik a filozófia nagy kérdései iránt.
1993. december 15.
Fordította: Szilágyi András
A könyv adatai:
Szerző: Paul Davies Cím: Isten gondolatai Kiadó: Kulturtrade Kiadó Kiadás éve: 1996 Kiállítása: keménykötés, ára 790 Ft Száma: ISBN 963-7826-88-2 Oldalak sz.: 254 old. Kulcsszavak: filozófia, fizika, matematika, vallás