Előszó helyett: Miért jött létre az Ateizmus Honlap?
Bevezetés
Miért kell az ateizmusnak
hangot adni?
Első cél: az ateizmus bemutatása
Második cél: a vallás és hatásainak bírálata
Harmadik cél: a vallásos emberek szemléletváltásának
elősegítése
Miért jó ateistának lenni?
Az istenhívőkhöz
Az ateistákhoz
Bevezetés
Az emberi társadalom egyik legnagyobb értéke a sokszínűség, mely a kultúra minden területén, így a világnézetek terén is megvalósul. Az öt nagy világvallás - a hinduizmus, a buddhizmus, a kínai univerzizmus, a kereszténység és az iszlám - hívői együttesen az emberiség mintegy 80%-át alkotják, miközben egyik vallás sem mondhatja magáénak még az emberiség egyharmadát sem. Az isten, istenek fogalma a vallások többségében kialakult; ezeket hívjuk teista vallásoknak. (A hinduizmus egyes változatai és a buddhizmus nem teista vallások.)
A teizmus logikai ellentéte, az ateizmus - az isten(ek) létébe vetett hit hiánya - századunkban vált népszerűvé; elterjedését nagyban segítette a tudományos világkép népszerűvé válása és a demokratikus társadalmak világnézeti semlegessége, toleranciája, az állam és az egyház szétválasztása.
Noha Magyarországon a szocializmus évtizedei alatt az ateizmus hivatalos állami ideológia volt, s ennek folytán több nemzedék nevelkedett ateista szellemben, mégsem állíthatjuk, hogy országunkban gyökeret vert volna a tudatos, gondolkodó ateizmus. Az ateista államideológia hatása inkább az volt, hogy az embereket leszoktatta a gondolkodásról, s a vallásokat valamiféle csökevénynek feltüntetve elvette a kedvüket azok komoly tanulmányozásától. A rendszerváltás után a vallások, egyházak, különféle szekták megerősödtek, s a keletkező ideológiai vákuumban számos új hívet toboroztak maguknak, s toboroznak ma is. Ma az ország lakosságának többsége vallásosnak mondja magát, noha a legtöbben hozzáteszik, hogy "a maguk módján" azok - kérdéses, hogy ez mit takar.
Sokan vannak azonban olyanok, akik úgy érzik: nem tudnak vagy nem akarnak Istenben hinni, nem tudják vagy nem akarják egyik vallás hittételeit sem őszintén magukénak vallani. Ők az ateisták: róluk, nekik szól az Ateizmus Honlap. Szól azonban a vallásos embereknek is, akik gyakran tekintenek idegenkedve, rosszallólag az ateistákra. Azt reméljük, hogy az itt található írások segítenek majd eloszlatni az ateizmussal kapcsolatos kételyeiket, fenntartásaikat.
Miért kell az ateizmusnak hangot adni?
Sokan mondják: a világnézet mindenkinek a magánügye, azt nem érdemes és nem szabad firtatni, nem szükséges hangoztatni, mások világnézetével szembeállítani. Ez a vélekedés talán a toleráns korszellem túlzása. A tolerancia nem vezethet tabutémák létrejöttéhez. Minden világnézetnek természetes törekvése, hogy kifejezze, megismertesse magát, kölcsönhatásba lépjen más világnézetekkel, akár némi konfrontáció árán is. Ha a világnézetet tabutémának tekintjük, az csupán az ideológiai törésvonalak megmerevedéséhez, egyfajta kollektív szellemi stagnáláshoz vezethet. A kollektív szellemi fejlődés a világnézetek kifejeződése, konfrontálódása, keveredése révén érhető el. A szólásszabadság alkotmányos joga pedig mindenki számára biztosítja világnézete szabad kifejtését.
A vallások élnek is a szólásszabadság adta lehetőséggel, s számos fórumon fejtik ki nézőpontjukat. Külön műsoridőt kapnak a médiumokban, újságokat adnak ki, hitoktatást tartanak az iskolásoknak. Az Internet magyar darabján is már több tucatnyi egyház, szekta, vallásos szervezet van jelen. Az ateizmusnak sajnos egyelőre nincsenek hasonló fórumai. Nincs egyesületük, érdekvédelmi szervezetük, nincsenek rendezvényeik. Alig van alkalmuk nézeteik hirdetésére, megvédésére, egymás közötti kicserélésére. Ezt a hiányt igyekszik enyhíteni az Ateizmus Honlap.
Első cél: az ateizmus bemutatása
Az Ateizmus Honlap egyik fő célja tehát az ateista gondolkodásmód bemutatása, az ateista beállítottságnak, az ateizmus érvrendszerének, gyakorlati előnyeinek és hátrányainak megismertetése az érdeklődőkkel. Teszi mindezt ateizmussal kapcsolatos írások, tanulmányok közlésével, a témába tartozó könyvek bemutatásával és az Interneten fellelhető ateista források megadásával. Szól ez egyfelől az ateistáknak is, hiszen ateistának lenni - különösen kezdetben - nehéz: ellentétben a frissen megtért kereszténnyel, akinek bőséges szakirodalom és egy segítőkész, támogató közösség áll rendelkezésére, az ateistának rendszerint egyedül kell felkutatnia a - magyar nyelven szinte elhanyagolhatóan kevés - szakirodalmat, s problémáival jórészt magára van hagyatva. Az Ateizmus Honlap tehát az ateisták számára is kíván támogatást, útmutatást, biztatást, világnézetük finomításához, adott esetben megvédéséhez gondolati hátteret adni; s akár egy vitafórum kiindulópontja is lehet. De egyaránt szól a vallásos embereknek is. A vallások - különösen a kereszténység - gyakran igen intoleránsan viszonyulnak a "hitetleneknek" nevezett ateistákhoz, holott az ateisták nem érdemlik meg a feléjük az istenhívők felől áramló ellenszenvet. Az ellenszenv, az intolerancia forrása pedig szinte mindig az ismeretek hiánya. Az Ateizmus Honlap az ateizmus bemutatásával szeretné növelni a keresztények által az ateisták iránt mutatott toleranciát, sőt, rokonszenvet kíván ébreszteni irántuk.
Második cél: a vallások és azok hatásainak bírálata
Az ateizmushoz szervesen hozzátartozik a létező vallások bírálata, azoknak a társadalomra és az egyénre gyakorolt káros hatásainak számbavétele. Sok ateistát éppen a létező vallásokban talált következetlenségek, furcsaságok, ellenszenves attitűdök vezettek el az ateizmushoz. Az ateista valláskritika éle hagyományosan és elsősorban a kereszténység ellen irányul, s elsősorban a kereszténység bírálatával foglalkozunk az Ateizmus Honlapon is, hiszen Magyarországon is a kereszténység a domináns vallás.
Sok filozófus találta úgy, hogy a vallások egészében véve csak hátráltatták az emberiség fejlődését, a modern társadalom kialakulását. Nehéz ebben a kérdésben igazságot tenni, egy dolog azonban bizonyos: a vallások meghatározó szerepet játszottak a történelem során az emberi kultúra arculatának kialakításában. A vallásos gondolkodás alapjai beépültek kultúránk mélyrétegeibe. A vallás évszázadokon, évezredeken át kultúra- és társadalomszervező erő volt. Ma, amikor a szekularizálódásnak, az egyházak térvesztésének vagyunk tanúi, sokan érzik úgy, hogy kicsúszik lábuk alól a talaj. A régi, beváltnak hitt nézetek nem tarthatók, a hagyományos közösségek széthullanak. A vallásszociológia egyértelműen pozitívumként értékeli a vallások mentálhigiénés és szociointegratív funkcióját. A vallásos hit lelki, szellemi békét, az élet nehéz szakaszaiban reményt és vigaszt, a magányban egy gondoskodó társ képzetét nyújtja. Ugyanakkor közösségeket is teremt: bekapcsolja az egyént egy vallásos közösség életébe, ahol együtt lehet a vele azonos világnézetet vallókkal; a vallás ily módon erősíti a közösséghez tartozás szálait. Az etikailag fejlett vallások pedig állítólag hajlamosabbá teszik hívőiket az erkölcsös viselkedésre.
Meg kell azonban kérdeznünk: valóban ilyen pozitív a kép? Sajnos nem. Lehet, hogy a vallás lelki békét és vigaszt nyújt, de ezt azáltal teszi, hogy az élet nagy kérdéseire leegyszerűsített, kész válaszokat ad. Honnan tudhatjuk, hogy ezek a válaszok igazak-e? S ha nem tudunk őszintén hinni igazukban, az általuk nyújtott vigasz sem igazi. Lehet, hogy a vallás közösségeket teremt és tart össze, szélsőségesebb formájában azonban ez a folyamat egymástól elszigetelt, zárt szekták létrejöttét eredményezi, amelyek között nincs átjárás, így az eszmék fejlődését meggátolja szabad áramlásuk lehetetlenné tétele. Lehet, hogy a vallás elősegíti az erkölcsös viselkedést, ezt azonban elsősorban a túlvilági életben a hívőre váró jutalom kilátásba helyezésével teszi; a vallás erkölcse csupán merev viselkedési szabályok szűk halmaza, mely rugalmatlanságánál fogva nem képes alkalmazkodni a bonyolultabb helyzetekhez, a mai kor változó követelményeihez.
Hívőnek lenni nem mindig jó. Keresztényként reménykedhetünk ugyan a túlvilági életben, de nem teljesen világos, mi kell a mennyországba kerüléshez, s ha netán valamiért nem oda jutunk, mi lesz a sorsunk. Örök pokoltűzben fogunk megsülni? Istent minden teológia jónak tartja, aki azonban olvassa a Bibliát, meggyőződhet róla, hogy Isten sokszor félelmet kelt az emberekben. Vajon kell-e félni Istentől? Jó-e félni? Aztán ott van az eredendő bűn terhe, s az örökösen visszatérő érzés: bűnt követtünk el, gyónnunk kell, el kell nyernünk a bűnbocsánatot - vajon mennyire kell megalázkodnunk, hogy elnyerjük, s ha nem sikerül elnyernünk, pokolra kerülünk-e? További problémák adódnak, ha - igazi keresztények akarván lenni - valóban elhisszük, hogy a Biblia Isten szava, s annak minden betűjét komolyan vesszük, szó szerint értelmezzük. Az ilyen fundamentalista nézőpont azzal jár, hogy évezredekkel ezelőtti erkölcsi normákat kell bevezetnünk életünkben. A nőket férjüknek teljesen alárendelt kiszolgálóknak kell tekintenünk, az állatokat úgy kell tekintenünk, mint amiket csupán az ember hasznára teremtettek, a legteljesebb ellenszenvet kell éreznünk a homoszexuálisok iránt, ateistákkal pedig szinte szóba sem állhatunk (kivéve térítési céllal), mert őket csakis a legteljesebb megvetés illetheti.
Úgy véljük, hogy a vallásosságnak számos káros hatása lehet mind az egyénre, mind a társadalomra. A káros hatás mértéke pedig annál nagyobb, minél dogmatikusabb, minél tekintélyelvűbb, minél fundamentalistább, minél zártabb az adott vallási szemlélet. A vallásosság intoleranciára hajlamosít a más vallású vagy más életmódú emberek iránt, legfőképpen az ateisták iránt. A vallásosság erkölcsi merevség forrása: évezredes, sokszor ma már elfogadhatatlan intoleranciát tartalmazó, semmiképpen sem az emberi boldogságot előtérbe helyező etikai elvek alkalmazását szorgalmazza, a bonyolult helyzetekhez nem tud rugalmasan viszonyulni (ily módon a vallásosság pl. elősegíti a világ túlnépesedését a fogamzásgátló módszerek alkalmazásának tiltásával; ezáltal a vallásosság rengeteg szenvedés forrása). A vallásosság gyakran félelem és bűntudat forrása, a személyiséget alázatossá, szolgalelkűvé teheti, a tekintélyelvűség elfogadására késztet, az emberre szükségtelenül rárója az eredendő bűn terhét. A vallásosság leszoktat az önálló, szabad gondolkodásról, kész, gyakran hamis sémák gépies elfogadására szoktat. Gátolja a nyitott szellemet, szűklátókörűvé tesz. (A vallásos emberek például gyakran nem hajlandóak olyan könyveket elolvasni, amelyek nem pontosan az ő vallásuk szellemében íródtak.) A vallásosság zárt, elszigetelődő közösségeket hoz létre, emberi kapcsolatokban tehet kárt, barátságokat tehet tönkre. (Számos frissen megtért szektatag számol be baráti körének átalakulásáról: a régi, más valláshoz, felekezethez tartozó, vagy ateista barátokat felváltják a szektatársak.) A vallásosság a túlvilági élet ígéretével leértékeli a földi életet, ezzel passzivitásra, beletörődésre hajlamosíthat.
Az Ateizmus Honlap létrejöttének legfontosabb motivációja éppen a felsorolt káros hatások elleni küzdelem.
A kereszténység néhány újabb, liberális irányzata szerencsére aránylag sikeresen kivédi ezeket a káros hatásokat. A liberális keresztények szemlélete humanisztikus, a Bibliát rugalmasan értelmezi, kiválasztva, mely részeit lehet elfogadni, mely részeit kell csupán szimbolikusan értelmezni, és mely részeit kell elutasítani. Noha ez az eljárás a vallás szempontjából mindenképpen problematikus, az efféle törekvéseket feltétlenül üdvözölnünk kell. Sajnos azonban a liberális szemlélet csak igen lassan terjed, a konzervatív egyházak és az újdonsült fundamentalista szekták merev ellenállásába ütközik.
Harmadik cél: a vallásos emberek szemléletváltásának elősegítése
Szeretnénk, ha az Ateizmus Honlapon található írások hatására néhány keresztény hívő átgondolná hitének alapjait, s szemléletmódja a liberális kereszténység felé mozdulna el; s be kell vallanunk, titkon abban is reménykedünk, hogy a szemléletváltási folyamat végén néhányan közülük majd ateistává is válnak. Ez soha nem könnyű, gyors folyamat. A hittől elszakadni nehéz és gyötrelmes dolog. Mégis sokaknak sikerült már, s akik e gyötrelmes folyamaton átverekedték magukat, azok állítják: megérte. Dan Barker például 19 évi paposkodás után mondott búcsút a hitnek. Áttéréséről könyvet írt, ma pedig ismert szabadgondolkodó és az amerikai Freedom From Religion Foundation ("Szabadság a vallástól" Alapítvány) egyik vezetője.
Ateistának lenni persze sokszor nehéz, főleg eleinte. Hiszen ne feledjük: az ateizmus nem teljes világnézet. A vallás teljes világnézetet jelent: kész világmagyarázatot ad, kész etikai elveket ír elő, a vallás keretében az emberi élet minden eseménye, problémája elhelyezhető. Ezzel szemben az ateizmus csupán a világnézet egyik fontos metafizikai aspektusát jelenti, nevezetesen, hogy az ateista nem hisz Istenben. Világnézete többi elemét, világmagyarázatát, etikai rendszerét az ateistának magának kell kialakítania.
Ha az ateizmus nehéz, mégis miért érdemes áttérni rá? Mivel ajándékozhatja meg az embert az ateizmus?
Miért jó ateistának lenni?
Az ateizmus nyitottabb szellemet, szabadabb gondolkodást, szélesebb körű tájékozódást tesz lehetővé, mint a vallásosság. Az ateista gondolkodását semmi nem korlátozza. Bármilyen könyvet elolvashat, bármelyik vallást tanulmányozhatja, s ahol értéket talál, azt beépítheti világnézetébe. Az ateista nem kényszerül arra, hogy gondolatait egy meghatározott világnézet fogalmi kereteinek börtönébe szorítsa be. Az ateistáé az egész világ, feltárul előtte az emberi kultúra sokfélesége. Nem kell végérvényes válaszokat sem fogalmaznia; világképe nem merev, halott, hanem élő és fejlődőképes. Az ateizmusnak feltétlenül nagyobb az intellektuális potenciálja, mint a vallásosságnak. S aki egyszer megérezte a szabadgondolkodás örömét, az már nehezen mond le róla. Az ateista gondolkodásának fő célja az igazság keresése, s ezt a célt nem kell a vallási dogmák tekintélyének súlya alatt háttérbe szorítania.
Az ateizmus több toleranciára ad lehetőséget, mint a vallásosság. Az ateistát nem kötik a Bibliában található, intoleranciát előíró passzusok. Toleranciája révén az ateista jobban képes embertársaival kooperálni, mint a vallásos hívő.
Az ateizmus nagyobb erkölcsi rugalmasságot tesz lehetővé, mint a vallásosság. Ne gondoljunk rosszra az "erkölcsi rugalmasság" hallatán. Az ateisták etikai rendszerüket szabadon alakíthatják ki, de a tapasztalat szerint legtöbbjük a humanizmust választja. A humanizmus sokkal fejlettebb etikai rendszer, mint a vallásosság mereven kialakított, szűk szabályrendszere. A humanista etika középpontjában az ember fejlődése, boldogsága, életének értelmes alakítása áll. Minthogy nem merev szabályok gyűjteménye, nem zárja ki a gondolkodást, így korunk változó, bonyolult helyzeteihez is képes alkalmazkodni.
Az ateisták szabadon dönthetik el, hisznek-e a túlvilági életben, a tapasztalat szerint azonban legtöbbjük nem hisz benne. Emiatt életüket nagyra értékelik. Legtöbbjük úgy véli: itt és most kell teljes, értékes életet élni, hiszen csak ez az egy életünk van. Ne gondoljuk, hogy ez a felfogás hedonizmushoz vagy elbizakodottsághoz vezet. Inkább gazdag, tevékeny életre sarkall.
Az istenhívőkhöz
A hívőktől azt kérjük: ne forduljanak el az ateistáktól. Bátran olvassák el az Ateizmus Honlapon található anyagokat, s előítéleteiket - ha vannak - félretéve gondolkodjanak rajtuk. Ne higgyenek a Biblia ateistákat becsmérlő részeinek. Az ateisták ugyanolyan értékes emberek, mint az istenhívők, a rájuk szórt átkokat nem érdemlik meg. Mutassanak toleranciát irántuk. S ha az ateisták néha hevesen, szenvedélyesen érvelnek, gondoljanak arra, hogy az ateisták évszázados-évezredes elnyomatás alól szabadultak fel századunkban. Talán érthető szenvedélyük.
Arra is kérjük a hívőket: ne legyenek szűklátókörűek, merevek. Próbálják meg őszintén mérlegelni az ateisták érveit. Ne idézgessék örökösen a Bibliát; az ateisták nem hisznek abban, hogy a Biblia Isten szava. S ha olyan problémára bukkannak, amit nem tudnak megoldani, ne intézzék el azzal, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", vagy más hasonló kitétellel. Ez nem válasz.
Az ateistákhoz
Ateista társaim, ismerjük meg a vallásokat! Minden vallásban vannak értékek, a Bibliát olvasgatva is könnyen bukkanhatunk értékes gyöngyszemre. Használjuk ki, hogy szabadgondolkodók vagyunk, s meríthetünk bármelyik vallásból, bármelyik filozófiából, bármely szellemi irányzatból. A vallások megismerése már csak azért is fontos, mert ugyan hogyan akarunk olyasmit kritizálni, amit nem ismerünk? Nem ateista az, aki a vallást nem ismeri, hiszen az ateizmus alapjában véve a vallásossággal szemben definiálja magát.
A hívőkkel való viták során sok "kezdő" ateista esik abba a hibába, hogy hevesen, arrogánsan, gunyorosan, tiszteletlenül, metsző racionalitással érvel, beképzelt entellektüelként viselkedve. Ha egyszer-kétszer megesik ez, az még megbocsátható, hisz mindannyian kijövünk a sodrunkból néha. De gondoljunk bele, ateisták: célravezető ez? Hogyan nyerhetjük meg az istenhívőket a mi ügyünknek, ha ellenszenvesen viselkedünk? A heveskedés csupán azt a látszatot kelti, hogy nem vagyunk biztosak magunkban. Még ha néha valóban irigyeljük is a hívők nyugalmát, lelki békéjét, ugye nem felejtjük el, hogy ez a lelki béke álválaszok elfogadásán, a gondolkodás felfüggesztésén alapul? Egész viselkedésünkkel azt kell sugároznunk: jól érezzük magunkat ateistaként, szabadgondolkodóként. Keltsünk irigységet a hívőkben!
A metafizikai-racionális érvelésmódot pedig csak mértékkel alkalmazzuk! Az istenfogalom metafizikai ellentmondásosságának vagy a Biblia következetlenségeinek, elavult részeinek megmutatása ugyan segíthet a hívőknek abban, hogy hitük alapjain elgondolkodjanak és rugalmasabb szemléletet tegyenek magukévá. De ne feledjük: a hivők alapjában véve érzellmi okokból hisznek Istenben. Hiába minden racionális érv, ha ezek az érzelmi szálak nem szakadnak el, a hit legfeljebb ingatagabbá válik, a hívő fejében kognitív disszonancia jön létre, de a hívő mégsem fogja feladni vallását. Ahhoz, hogy el tudjon szakadni a hittől, érzelmi függőségét kell megszüntetnünk.
Tiszteletteljesen, nyugodtan, toleránsan érveljünk tehát! Mutassunk a hívők iránt legalább akkora toleranciát, mint amekkorát mi szeretnénk kapni tőlük. Ne a különbségekre helyezzük a hangsúlyt, hanem az azonosságokra. Hiszen a kereszténység értékei nagymértékben átfednek a humanizmus értékeivel, csak éppen nekünk, ateistáknak nincs szükségünk túlvilági támogatásra értékeink vállalásához. Végső soron nem az a cél, hogy konfrontálódjunk a hívőkkel, hanem hogy kooperáljunk velük.
Nem kell mindenkit ateizmusra téríteni, s nem is lehet. Nem mindenki alkalmas rá, hogy ateista legyen, s ha valaki boldogan, kiegyensúlyozottan él hitében, nincs rá ok, s talán nem is etikus, hogy megpróbáljuk elvenni a hitét. De ha úgy látjuk, hogy valakiben megvan az intellektuális potenciál arra, hogy ateista legyen; ha nem fenyeget a veszély, hogy a hit mankóját elvéve tőle elesik majd és nem tud többé felállni, akkor bátran osszuk meg vele gondolatainkat. Noha elég nagy ez a világ ahhoz, hogy hívők és ateisták egyaránt elférjenek benne, egy kicsivel több tolerancia és egy kicsivel több szabadgondolkodó azért még ráférne a világra.
Ha volna ateista Biblia, abban egyetlen szó állna:
GONDOLKODJ!