nem tudás, mint érv (argumentum ad ignorantiam)

A nem tudás, mint érv egy logikai csapda, mely szerint egy dolog igaz, ha nem bizonyított, hogy hamis, illetve hamis, ha nem bizonyított, hogy igaz. Egy állítás helyességét vagy helytelenségét csak a rá vonatkozó bizonyítékok alátámasztása vagy megcáfolása alapján kell mérlegelni, nem pedig egy ellenkező, vagy a vele ellentétes állítás bizonyításának hiánya alapján. (Ellenkező állítások nem lehetnek egyszerre igazak, de az ellentétes állításokkal szemben lehetnek egyszerre hamisak. "János Pécsett volt a rablás idején" és "János Győrött volt a rablás idején" ellenkező állítások feltéve, hogy ugyanarról a Jánosról és rablásról van szó. "János Pécsett volt a rablás idején" és "János nem volt Pécsett a rablás idején" ellentétes állítások. Egy állítás bizonyítást nyer, ha a vele ellentétes állítást (a negáltját) megcáfolják, és fordítva.)

Az a tény, hogy nem lehet bebizonyítani, hogy az univerzum nem tudatos tervezés eredménye, nem bizonyítja, hogy az. Ugyanígy az, hogy nem lehet bizonyítani, hogy tényleg tudatos tervezés által jött létre, nem bizonyíték arra, hogy nem úgy jött létre.

A nemtudás mint érv még meggyőzőbben hat, ha vágyvezérelt gondolkodással párosul. Például ha valaki hinni akar a halhatatlanságban, hajlamosabb az áhított hit ellentétére vonatkozó bizonyítékok hiányát bizonyítékként értékelni.