Csalárd érvelési technikák
Robert H. Thouless, a Cambridge-i Egyetem pszichologia professzora
tanulságos kis könyvet írt "Egyenes és csalárd gondolkodás" (Straight and
croocked thinking) címmel. A könyv esszenciájaként leírt harmincnyolc olyan
érvelési taktikát, amelyek az emberi gondolkodási szokásokkal visszaélve
igyekeznek a másikat meggyôzni.
1. Érzelmi töltésű szavak használata
2. állítás, amely a "minden" minôsítést implikálja, de csak "néhány"
minôsítô igaz.
3. Bizonyítás kiválasztott példákkal
4. Ellenfelünk állításának felnagyítása akár ellentmondással, akár
félreértelmezéssel
5. Egy érv alapos cáfolatának kivédése szofista fordulattal
6. Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel
7. Bizonyítás következetlen érvvel
8. Az az érv, hogy ne küszködjünk X-szel, ami elismerten rossz dolog, mert
van egy még rosszabb Y, s erôfeszítéseinket az ellen irányítsuk
9. Azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti
közép
10. Rámutatni egy érvelési forma logikai helyességére, miközben premisszái
kétes vagy valótlan tényeket tartalmaznak
11. Logikailag megalapozatlan formájú érvelés alkalmazása
12. Körbenforgó érvelés
13. Olyasmivel érvelni, ami maga is bizonyításra szorul
14. Egy szavakra vonatkozó kijelentést úgy vitatni, mintha az tényekre
vonatkozna, vagy nem elválasztani az állítás szavakra vonatkozó részeit, ha
az mindkét félét tartalmaz
15. úgy adni elô egy tautológiát, mintha ténybeli ítélet volna
16. Spekulatív érv alkalmazása
17. Egy kifejezés jelentésének megváltoztatása az érvelés során
18. Olyan dilemma alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja, hogy
lehetôségek folytonos sora húzódik a két bemutatott véglet között
19. A kontinuitás tényének fehasználása arra, hogy kétségbe vonjuk két dolog
különbözô voltát (a "szakáll érve")
20. A definíció jogosulatlan használata vagy annak követelése
21. Sugalmazás ismételt állítással
22. Sugalmazás határozott fellépést alkalmazva
23. Sugalmazás a presztizsre támaszkodva
24. Hamis presztizs
25. ál-szakzsargonon alapuló presztizs
26. úgy tenni, mintha nem értenénk, s ezt presztizzsel támasztani alá
27. Olyan kérdéseket alkalmazni, amelyek a másikat magára nézve romboló
beismerésekre vezetik
28. Puszta tekintélyre hivatkozni
29. Egy kétséges állítással szembeni ellenállást leküzdeni azáltal, hogy
elôrebocsátunk néhány könnyen elfogadható állítást
30. Egy kétes állítást olymódon megfogalmazni, hogy az illeszkedjék a
hallgató gondolkodási szokásaihoz, vagy elôítéleteihez
31. Egy érvelés premisszáiként elôre megemésztett gondolatok általánosan
elfogadott megfogalmazásait alkalmazni
32. "Mindkét oldal mellett sok minden felhozható, ezért nem lehet a kérdést
eldönteni", vagy bármely más megfogalmazás, amely akadémikus kívülálláshoz
vezet
33. Érvelés tökéletlen analógiával
34. Érvelés erôltetett analógiával
35. Feldühíteni az ellenfelet, arra számítva, hogy akkor rosszul fog érvelni
36. Hazabeszélés
37. Azért javasolni vagy elvetni egy állítást, mert gyakorlati
következményei vannak a hallgatóra nézve
38. Az érvelés céljából elôítéleteket vagy indítékokat tuladonítunk az
ellenfelünknek
1. Érzelmi töltésű szavak használata
PÉLDA. Az alábbi szakasz a Független Kisgazdapárt 1990-es választási
kampányából származik:
~A tsz-vezetôk hada melldöngetve beszél eredményeirôl, és a parasztság
érdekvédelmét akarja megkaparintani. Négy évtized állt rendelkezésre, amikor
védhették volna érdekeiket. Eredményeiket nem vitatjuk, különösen nem a
személyes eredményeiket, a magas prémiumaikat, gyalázatosan magas
nyugdíjaikat.~
Érzelemmentes szavakkal valahogy így fogalmazhatnánk meg:
~A tsz-vezetôk azt állítják, eredményesen gazdálkodtak, és a parasztság
védelmét akarják ellárni. Az elmúlt négy évtizedben nem bizonyították be,
hogy képesek erre, csak a saját anyagi érdekeiket tartották szem elött.~
Ellenszere: fordítsuk le a kijelentést érzelmileg semleges szavak
segítségével.
2. állítás, amely a "minden" minôsítést implikálja, de csak "néhány"
minôsítô igaz.
PÉLDA. A fenti szövegben "A tsz-vezetôk hada ..." mondat azt implikálja,
hogy minden tsz-vezetôre igaz a bírálat. Ha tehát feltesszük partnerünknek a
kérdést, szerinte igaz-e, hogy "Minden egyes tsz-vezetô rosszul gazdálkodott
és csak a saját hasznát nézte", akkor érvelése sokkal kevésbé lesz meggyôzô,
talán saját szemében is, de a hallgatóság számára biztosan.
Ellenszere: illesszük bele a "minden" minôsítôt az állításba és mutassuk ki,
hogy így hamis.
3. Bizonyítás kiválasztott példákkal
PÉLDA. "A feketék lusta, munkakerülô népség" - mondja vitapartnerünk.
Helytelen ellenlépés: kiváló sportolóik vannak, az 1993-as irodalmi Nóbel
díjat is egy fekete írónô nyerte, aki a leghíresebb amerikai egyetem
professzora.
Helyes ellenlépés: Milyen statisztika mutatta ki, hogy lélekszámuk arányában
többen vannak munkakerülôk a feketék között, mint a fehérek, a sárgák vagy
bármilyen színűek között?
4. Ellenfelünk állításának felnagyítása akár ellentmondással, akár
félreértelmezéssel
PÉLDA. Aladár mondanivalójában elhangzik a következô mondat: "A
privatizációban voltak olyan esetek, amikor a korrupció gyanuja megalapozott
volt." Amikor Bélára kerül sor, reagál erre, de a következôképpen: "Egyesek
azt állítják, hogy a privatizáció a korrupció melegágya. Tessék megnézni pl.
a MATáV privatizációját. Mutassanak nekem egyetlen korrupciógyanús
mozzanatot!"
Aladár egyetlen tisztességes védekezési lehetôsége, ha megismétli amit
mondott, s most nem engedi, hogy a hosszabb mondanivalóban elsikkadjon.
5. Egy érv alapos cáfolatának kivédése szofista fordulattal.
Vegyük elô újra azt a példánkat, amikor vitapartnerünk azt állítja, hogy "A
feketék lusta, munkakerülô népség". Ha erre azzal válaszolunk hogy
felsorolunk olyan feketéket, akik egyértelműen cáfolják az állítást, akkor
partnerünk jöhet azzal a bevett formulával, hogy "Kivétel erôsíti a
szabályt." Az ilyen közhely-szerű szólás-mondások, közmondások közeli
rokonságot mutatnak a heurisztikákkal. Ha nem vagyunk nagyon érdekeltek a
dologban, akkor hajlamosak lehetünk igazat adni valakinek egy ilyen fordulat
alapján.
Ellenszere: elemezzük a formulát és bizonyítsuk megalapozatlan voltát.
6. Eltérítés újabb kérdéssel, melléktémával vagy lényegtelen ellenvetéssel.
Ellenszere: ne hagyjuk, hogy vitapartnerünk eltérjen az eredeti kérdéstôl,
állítsuk ismételten az eredeti, valódi kérdést.
7. Bizonyítás következetlen érvvel
Egy vitában eléggé jellegzetes része a felek vonalának, hogy a témában
tájékozottnak tartják magukat, s ennek elismerését várják el a partnereiktôl
is. Ha kiderül rólam, hogy egy bizonyos tekintetben tudatlan vagyok, akkor
veszélybe kerül a homlokzatom. Ezért hajlamos vagyok inkább elfogadni az
ellenfelem érvét, mint vállalni, hogy tudatlanságom kiderül.
Ellenszere: kérjünk magyarázatot az állítás és az állítólagos bizonyíték
közötti kapcsolatra, még akkor is, ha esetleg tudatlannak tűnünk.
8. Az az érv, hogy ne küszködjünk X-szel, ami elismerten rossz dolog, mert
van egy még rosszabb Y, s erôfeszítéseinket az ellen irányítsuk
Ellenszere: mutassunk rá, hogy ez indokolja az Y elleni fellépést, de
nincs okunk nem harcolni X ellen is.
9. Azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti
közép
Ellenszere: tagadjuk, hogy ez az elv hasznos módja az igazság
kiderítésének. A gyakorlatban ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy
megmutatjuk, a mi álláspontunk is ábrázolható két szélsôség közötti
középként.
10. Rámutatni egy érvelési forma logikai helyességére, miközben premisszái
kétes vagy valótlan tényeket tartalmaznak
Ellenszere: tagadjuk meg, hogy az érvelés logikájáról vitázzunk, s
helyette mutassunk rá az állítólagos tény hibás voltára.
11. Logikailag megalapozatlan formájú érvelés alkalmazása
Ellenszere: csupaszítsuk le az érvelést jólval egyszerübb formára, hogy
nyilvánvalóvá váljék megalapozatlansága.
12. Körbenforgó érvelés
Ellenszere: lényegében ugyanaz, mint a 11-esnél.
13. Olyasmivel érvelni, ami maga is bizonyításra szorul
PÉLDA. Aladár és Béla arról vitatkoznak, vajon a keresztények
erkölcsösebben élnek-e, mint a nem keresztények. Aladár szerint igen, ám
Béla ellenvetésként felsorol egy csomó közös ismerôst, akik templomjárók és
keresztény nézeteket vallanak, de részegesek, elhanyagolják a családjukat és
más szempontból is kivetni való az életvitelük. Aladár ezt az érvet azzal
veti el, hogy azok, akik ilyesmiket csinálnak, nem "igazi" keresztények. A
trükk itt az, hogy Aladár most a "keresztény" más definícióját használja,
mint a vita elôzô fordulójában. Ott még az volt a kérdés, hogy azok, akiket
külsô jegyek alapján keresztényként tartunk számon, erkölcsösebb életet
élnek-e. Az új definíció valahogy úgy szólhatna, hogy azokat nevezzük
keresztényeknek, akik erkölcsös életet élnek. így viszont visszavezettük az
egész gondolatmenetet egy körbenforgó érvelésre.
14. Egy szavakra vonatkozó kijelentést úgy vitatni, mintha az tényekre
vonatkozna, vagy nem elválasztani az állítás szavakra vonatkozó részeit, ha
az mindkét félét tartalmaz
PÉLDA. A vita tárgya, hogy a "zöld" szín vajon a tárgyak tulajdonsága,
vagy csak az elménkben lakozik. Ez csak akkor okozhat nézeteltérést, ha
egyszerre használjuk abban az értelemben, hogy "a fű zöld", és abban az
értelemben, hogy "a zöld szín élményét kelti bennem." Az utóbbi nyilván
relatív, lehet azzal érvelni, hogy a világítástól függôen én láthatom a
füvet pirosnak is. Mindkét szóhasználat jogos lehet, de adott esetben meg
kell különböztetni.
Ellenszere: Mutassunk rá, hogy a kérdéses dolog mennyire azzal áll
összefüggésben, hogy miként használunk bizonyos szavakat, s nem annyira (ha
egyáltalán) ténybeli vagy értékbeli különbségekbôl.
15. úgy adni elô egy tautológiát, mintha ténybeli ítélet volna
PÉLDA. Aladár és Béla a különbözô nevelési felfogások erényeirôl
vitatkoznak. Aladár az iskolai fegyelem régimódibb felfogásának híve, Béla
pedig amellett van, hogy nagyobb szabadságot kell biztosítani a gyerekeknek
az iskolában. A vita egy pontján Aladár így szól: "El kell ismerned Béla, a
túl nagy szabadság nem jó dolog az iskolában." Béla most bajban van, hiszen
ezt csakugyan el kell ismernie. Csak éppen Aladár állítása játék a
szavakkal. Azon alapul, hogy valamibôl túl sok, az nem jó. A "túl sok" pedig
azt jelenti, hogy akkora mennyiség, ami már nem jó. Azaz, a túl sok az túl
sok, vagy a nem jó az nem jó. Nyilvánvaló tautológia. Innen már világos,
hogy Bélának azt kell megkérdeznie, mennyi a "túl sok".
16. Spekulatív érv alkalmazása
PÉLDA. Aladár szerint jól működô, egészséges társadalom csak akkor
lehetséges, ha a múlt politikai bűneit igazságosan megtorolják. Béla ezzel
szemben azt állítja, hogy politikai tettek igazságos elbírálása lehetetlen.
Mindketten spekulatív világra vonatkozó ítéketeket igyekeztek hozni, ami
akkor baj, ha ennek alapján a valóságos helyzetre vonatkozó
következtetéseket akarnak levonni.
Ellenszere: mutassunk rá, hogy abból nem lehet valamire következtetni,
aminek lennie kellene vagy az illetô érzése szerint lennie kellene.
17. Egy kifejezés jelentésének megváltoztatása az érvelés során
Ellenszere: definiáljuk a kérdéses kifejezést vagy cseréljük föl egy
rokonértelművel, és nézzük meg, vajon így is igaz marad-e a másik állítás.
18. Olyan dilemma alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja, hogy
lehetôségek folytonos sora húzódik a két bemutatott véglet között
PÉLDA. A Református egyház X. zsinatáról tudósít az új Magyarország. Ebben
szerepel az alábbi bekezdés:
~Krisztus egybeszerkesztô, integráló munkájával szemben tapasztalható a
sátáni dezintegráció, a szétszórás, a bomlasztás folyamata. A mindenkit
személy szerint megszólító, tehát legszemélyesebb szeretettel ellentétben a
mindenkit szertedoszlató sátáni gyűlölet. Az egységrejutás ennek a zsinatnak
a központi feladata - hansúlyozta az elnök-püspök.~ Azaz, aki nem ért
100%-ig egyet mondjuk a zsinatnak a még ezután meghozandó állásfoglalásával,
az a sátáni gonoszt szolgálja.
Ellenszere: mutassunk rá.
19. A kontinuitás tényének fehasználása arra, hogy kétségbe vonjuk két dolog
különbözô voltát (a "szakáll érve")
PÉLDA. Klasszikus szofista csalárd érvelés az, amikor "bebizonyítja", hogy
a szakállas és a borotvált arcú férfi között nincs különbség. Az a trükk,
hogy szôrszálanként halad, és kérdi vitapartnerét, hogy az eggyel több
szôrszál már szakáll-e.
Ellenszere: mutassunk rá, hogy attól, hogy fokozatos az átmenet, a
különbség még valódi. Arra is rámutathatunk, hogy az ilyen érveléssel akár a
fekete és fehér, vagy a meleg és hideg közötti különbséget is tagadhatnánk.
20. A definíció jogosulatlan használata vagy annak követelése
PÉLDA. Nagyon ok olyan fogalmat lehet fölsorolni, amely példaként szolgál
erre a csalárdságra. Az "ateistát" pl. megpróbálhatja valaki úgy definiálni,
hogy "mindenki, aki nem kötôdik valamely valláshoz". Ezzel a trükkel operál
az is, aki merôben szubjektív dolgok esetében követel vitapartnerétôl
egyértelmű definíciót. Pl. "Határozd meg nekem, mit értesz azon, hogy
'szexuálisan vonzó nô!'".
Ellenszere: rá kell mutatni, hogy a valóságban a tények bonyolultabbak,
mint az ô fejében.
21. Sugalmazás ismételt állítással
Számos kísérleti eredmény tanúsítja, hogy az ismétlás önmagában is
rokonszenvessé tud tenni szinte bármit. Igazolták ezt értelmetle szótagokkal
éppúgy, mint az illetôk számára tökéletesen értelmetlen kínai írásjelekkel.
22. Sugalmazás határozott fellépést alkalmazva
Az ismétlés hatását fokozza az élô szónoklat esetében, ha a szónok
rendíthetetlen magabiztossággal mondja szövegét.
23. Sugalmazás a presztizsre támaszkodva
Ellenszere: a 21-23. trükkök összetartoznak, ellen szerük is hasonló.
Egyetlen dolgot lehet csinálni: tudatossá tenni. Ezt lehet egyszerű
figyelemfelhívással, de lehet úgy is, hogy nevetségessé tesszük.
24. Hamis presztizs
Ellenszere: csak a leleplezés.
25. ál-szakzsargonon alapuló presztizs
Ellenszere: szerényen kérjük meg, hogy fogalmazzaon egyszerűbben.
26. úgy tenni, mintha nem értenénk, s ezt presztizzsel támasztani alá
Tegyük föl, hogy a nagy politikai presztizzsel rendelkezô embernek
viszonylag kis presztizsű újságíró kényes kérdést tesz föl. A megkérdezett
megteheti, hogy azt mondja: "Nem értem, mit kérdez.". Ezzel a hallgatóságban
azt a látszatot keltheti, hogy az újságíró kérdezett sületlenséget, hiszen
különben a nagyobb presztizsű politikus nyilván értette volna, mire akar
kilyukadni.
Ellenszere: magyarázzuk meg a szükségesnél jobban álláspontunkat.
27. Olyan kérdéseket alkalmazni, amelyek a másikat magára nézve romboló
beismerésekre vezetik
PÉLDA. "Vajon jót tesznek-e a mezôgazdaságnak a magasabb árak, amelyek az
importélelmiszerre kivetett adó emelését követôen kialakulnak?" Tegyük föl,
hogy a kérdezett el akarta kerülni, hogy szóbakerüljön az esetleges
élelmiszerár-emelkedés. Mivel az elôfeltevésekre a tagadás nincs hatással,
akár "igen"-nel, akár "nem"-el válaszol, kénytelen bevallani, hogy az
élelmiszerek ára emelkedni fog.
Ellenszere: tagadjuk meg a beismerést.
28. Puszta tekintélyre hivatkozni
PÉLDA. "Bemondta a Szabad Európa"
Ellenszere: fontoljuk meg, hogy az illetô, akinek állítólag tekintélye
van, kellô okkal mondja-e, amit neki tulajdonítanak.
29. Egy kétséges állítással szembeni ellenállást leküzdeni azáltal, hogy
elôrebocsátunk néhány könnyen elfogadható állítást
Ez a stratéga azon alapul, hogy szeretünk - kényelmi és takarékossági
okokból - sémákban, sztereotipíákban gondolkodni, s hogy ezekhez gyakorta
társulnak érzelmek is. így azután, ha a szónon eleinte olyasmiket mond, amik
összhangban vannak ezekkel a sémáinkkal, akkor hajlamosak vagyunk
ráhangolódni arra, hogy amit a szónok mond, az igaz. öt egyetértés után
könnyel elfogadjuk alaposabb fontolgatás nélkül a hatodik állítást is, pedig
lehet, hogy ez rejti a horgot, s az elôzôk csak a beetetést szolgálták.
Ellenszere: legjobb védekezés, ha ismerjük e trükköt és készen állunk
kivédeni.
30. Egy kétes állítást olymódon megfogalmazni, hogy az illeszkedjék a
hallgató gondolkodási szokásaihoz, vagy elôítéleteihez
A megfogalmazás egyik lehetôsége az analógia: egy ismert, megfelelô (és
általánosan igaznak tartott) sztereotípiával analógiát állítani fel, s
ezáltal tüntetni föl bizonyítottnak az állítást.
Ellenszere: a legjobb védelem az a szokás, hogy rákérdezünk a
nyilvánvalóra. Egy sajátos eszköz, ha más kontextusban újrafogalmazzuk a
kérdéses állítást, olyan kontextusban, ahol gondolkodási szokásaink talán
nem késztetnek elfogadására.
31. Egy érvelés premisszáiként elôre megemésztett gondolatok általánosan
elfogadott megfogalmazásait alkalmazni
PÉLDA. "Horn kijelentette: az ország ma sokkal súlyosabb helyzetben van,
mint négy évvel ezelôtt, hiszen az államadósság kétszeresére, a
költségvetési hiány pedig háromszorosára nôtt." Talán nem szükséges
bizonygatni, hogy a nemzetgazdaság annál sokkal bonyolultabb, semhogy ilyen
egyszerű képlettel leírható volna. De jól hangzik.
Ellenszere: jó humorral és valódi bizonyítékokkal mutassunk rá, hogy a
dolgok bonyolultabbak, mint ahogy ellenfelünk sejteti.
32. "Mindkét oldal mellett sok minden felhozható, ezért nem lehet a kérdést
eldönteni", vagy bármely más megfogalmazás, amely akadémikus kívülálláshoz
vezet
Ellenszere: mutassunk rá, hogy ha nem cselekszünk, annak épp olyan
valóságos következményei lehetnek, mintha valamelyik vitatott javaslat
szerint cselekednénk.
33. Érvelés tökéletlen analógiával
34. Érvelés erôltetett analógiával
Ellenszere: mutassunk rá, hogy még hány erôltetett analógiát lehetne
felvonultatni.
35. Feldühíteni az ellenfelet, arra számítva, hogy akkor rosszul fog érvelni
Ellenszere: ne gurulj dühbe.
36. Hazabeszélés
Hajlamosak vagyunk arra, hogy saját érdekeink védelmében más érveket
hozzunk föl, mint amit mások esetében helyénvalónak tartunk. Az az érv, ami
esetünkben egy dolgot támaszt alá, mások esetében gyakran éppen az
ellenkezôjét hivatott megalapozni.
Ellenszere: alkalmazzuk az ellenfél speciális érveit olyan egyéb
állításokra, amelyeket ô nem ismer el.
37. Azért javasolni vagy elvetni egy állítást, mert gyakorlati
következményei vannak a hallgatóra nézve
PÉLDA. Az úgynevezett taxis-blokád idején mindkét fél élt ezzel az
eszközzel azon igyekezetében, hogy maga mellé állítsa az embereket. A
kormány pl. azt bizonygatta, hogy a blokád rossz az embereknek, mert
akadályozza ôket a szabadságukban és károkat okoz a termelésben. A taxisok
azzal érveltek, hogy a fellépésük mindenkinek az érdekét szolgálja, nem csak
a fuvarozókét, hanem akár nyugdíjasokét is, hiszen az üzemanyag-áremelése
drágítja a szállítást, az pedig a tej árában éppúgy megjelenik, mint a taxi
fuvardíjában.
Ellenszere: azáltal válhatunk védetté e hatással szemben, ha
kialakítottunk magunkban azt a szokást, hogy felismerjük, amikor
elôítéletünk vagy az önérdek hajt bennünket, s hogy nem bízünk az
ítéletünkben olyan kérdésekben, amelyekben gyakorlati érdekeltségünk van.
38. Az érvelés céljából elôítéleteket vagy indítékokat tuladonítunk az
ellenfelünknek
A tulajdonított elôítéletek lehetnek igazak is és hamisak is, a közös az
bennük, hogy nem viszik elôre a probléma megoldását.
Ellenszere: mutassunk rá, hogy más elôítéletek éppúgy bizonyíthatnák az
ellenkezôjét, s más dolog, hogy valaki miért vall egy álláspontot, s megint
más, hogy az álláspont igaz-e vagy sem.
Forrás: Síklaki István: A meggyôzés pszichológiája
|
|
Tudnivalók | |
Az oldal 2009. óta nem frissül, de a tartalom továbbra is elérhető. Egyes cikkeket a vallásos emberek sértőnek találhatnak.
|
|
Albumok |
|
|
