Susan Blackmore nevét hazánkban leginkább Mémgépezet című tudományos ismeretterjesztő könyvéről ismerik. Legújabb, magyarul eddig meg nem jelent kötetében, amely a Beszélgetések a tudatosságról címet viseli, Blackmore 21 tudatossággal foglalkozó kutatóval készült interjúját gyűjtötte össze. Ha három szóban kellene a beszélgetések konklúzióját összefoglalni, azt mondhatnánk: mindenki másképp gondolja.

"Amit meg kell magyaráznunk, az a viselkedés (ezek a könnyű problémák), és a személyes tapasztalat (ez a nehéz probléma)." - idézi David Chalmers saját, az 1994-es Tucson konferencián elhangzott szavait. Bár a kötetben rendszeresen felbukkan a "nehéz probléma" kifejezés, sok esetben nem látszik ilyen éles megkülönböztetés, és az embernek az az érzése, hogy néhány szerző a könnyű problémák megoldásával akarja a nehéz problémát letudni. Csakugyan, egyesek azt vallják, hogy nehéz probléma valójában nem is létezik - ám nem mindig tiszta, hogy aki elismeri a létezését, az úgy gondolja-e, hogy legyőzésének módja a könnyű problémák megoldása, vagy valami más.

Abban minden megkérdezett egyetértett, hogy a dualizmust - a test-lélek szétválasztását - el kell vetni. A nehéz problémát azonban alapvetően három különböző módon közelítették meg. Az egyik csoport úgy gondolja, hogy az az egységes valami, amit tudatosságnak nevezünk, valamilyen értelemben nem létezik - a nehéz probléma valójában álprobléma, ahogy Kevin O'Regan hirdeti. Mások - például a funkcionalisták - úgy vélik, hogy ha megértjük az agy funkcióit és fizikai állapotait, akkor mindent tudunk, ami a tudatosság megértéséhez szükséges. A harmadik csoport szerint pedig a tudatosság valamilyen alapvető, másra vissza nem vezethető dolog, mint a tér vagy az idő - vagy ha más nem, legalábbis még nem ismert fizikai elmélet szükséges a magyarázatához. Roger Penrose szerint például szükség lehet a kvantummechanika egy nem kiszámítható elemeket tartalmazó továbbfejlesztésére. Vagy - érvel Richard Gregory - ahogy az elektromosságról és a mágnesességről is kiderült, hogy tulajdonképpen ugyanazon dolog különböző megnyilvánulásai, a szubjektív talasztalatról és agyi korrelációjairól is kiderülhet valami hasonló.

Blackmore visszatérő kérdései a filozófusok zombijáról, a többi állat tudatosságáról, a szabad akaratról, és a halál utáni tudatosságról szóltak.

A filozófusok zombija olyan személy, aki viselkedésében teljesen megkülönböztethetetlen egy tudatos embertől, de akinek valójában nincsen szubjektív létélménye, "nincs senki se otthon" a fejében. Bár a gondolatkisérletet többen leszólták, a zombik létezésének lehetősége vagy lehetetlensége erősen megosztotta a kérdezetteket.

Hasonló szórás mutatkozott a többi állat tudatosságával kapcsolatban is. Egyesek szerint tulajdonképpen mindennek van valamiféle primitív, a miénkhez érdemben nem hasonlítható tudatossága, mások szerint a legtöbb állat tudatos, de volt, aki úgy érvelt, hogy csak egyes emlősök, és van, aki szerint csak az ember rendelkezik tudatossággal.

A szabad akarat kérdésében bizonyos értelemben nagyobb volt az egyetértés: nincsen szabad akaratunk. E véleményt azonban változatos mellébeszéléssel körítették. Jellemző volt a szabad akarat hétköznapi jelentésének valamiféle átértelmezése oly módon, hogy az biztosítson valamiféle (átdefiniált) szabadságot. Például van szabad akaratunk olyan értelemben, hogy senki sem vezérel minket úgy, mintha csak bábok lennénk. Ahogy Stephen LaBerge kifejtette, "A kérdés azon múlik, hogy mit értünk szabad akarat alatt, mit értünk akarat alatt és mit értünk én alatt". Vagy Ned Block szavaival élve: "A probléma a szabad akarattal, hogy egyszerre kompatibilis és inkompatibilis a determinizmussal - és egyszerre inkompatibilis a determinimzussal és az inteterminizmussal is".

A többség egyetértett abban, hogy halálunkkal a tudatunk is semmivé lesz, néhányan azonban nem vetették el a tudat továbbélésének lehetőségét: Kevin O' Regan szerint számítógépre tölthetjük majd a tudatunkat és úgy élhetünk tovább, Stuart Hameroff pedig kvantummechanikáról és álomszerű létről fantáziált.

Az általános kérdések mellett megismerkedhettünk az interjúalanyok saját szakterületének egyes érdekesebb kutatási anyagaival is. Petra Stoerig a vaklátásról beszélt. Az elsődleges látókéreg sérülése esetén a betegek arról számolnak be, hogy a látómező bizonyos részén megvakultak. Ha azonban a kísérletet végző személy arra kéri őket, hogy találgassanak, mi lehet a nem látott helyen, a véletlenszerűnél jóval pontosabb eredménnyel adnak helyes választ. Kevin O' Regan fő témája a változásvakság volt. Ha egy képet akkor változtatnak meg - akár jelentősebb mértékben is -, mikor a kísérleti személy pislog, vagy mozgatja a szemeit, a változás észrevétlen marad számára - meséli Kevin. Véleménye szerint ez arra utal, hogy nincs a látottaknak részletes reprezentációja, csak értelmezése agyunkban, és a külső valóságot használjuk önmaga reprezentációjaként. Természetesen több ízben szóba kerültek a híres hasított agyi kísérletek is, mikor a két agyfélteke közötti közvetlen kommunikáció megszűnik, és a kísérlet vezetője külön-külön tud kérdéseket feltenni az alany egyes agyféltekeinek. Végül érdemes szót ejteni Stephen LaBerge tudatos álmodásról szóló tanulmányairól is. Elmondása szerint azt találták, hogy álmunk közben a szem mozgása hűen követi azt, ahogyan álmunkban nézünk ide-oda. Ezt kihasználva az álomban több ízben jobbra-balra nézéssel jelezték a kísérleti alanyok, amikor tudatába kerültek annak, hogy álmodnak, és ezek segítségével különböző kísérleteket hajthattak végre (például összehasonlíthatták az idő múlásának álombeli sebességét a ténylegessel).

A könyv könnyen érthető, érdekes bemutató lehet azoknak, akik gyors képet szeretnének kapni a tudatkutatás területének változatosságáról. De megérthetjük-e a beszélgetésekből magát a tudatosságot? - teszi fel a szerző a kérdést bevezetőjében. Bizonyára megértünk valamit a tudatosságról szóló elméletekből, de magát a tudatosságot - ha van ilyen -, attól tartok, nem.

A könyvben szereplő tudósok és filozófusok:
Bernard Baars
Ned Block
David Chalmers
Patricia és Paul Churchland
Francis Crick
Daniel Dennett
Susan Greenfield
Richard Gregory
Stuart Hameroff
Christof Koch
Stephen LaBerge
Thomas Metzinger
Kevin O' Regan
Roger Penrose
Vilayanur Ramachandran
John Searle
Petra Stoerig
Francisco Varela
Max Velmans
Daniel Wegner

Varga Gábor
2007. szeptember 16.

Ez a cikk változatlan formában, a szerző megjelölésével és a http://www.szabadgondolkodo.hu címre mutató link elhelyezése mellett szabadon utánközölhető.