Occam borotvája

"Pluralitas non est ponenda sine neccesitate" vagy " a többletet nem kell bevezetni szükségtelenül". Ezek az angol filozófus és ferencesrendi szerzetes William Ockham (1285-1349) szavai. Mint a legtöbb ferencesrendi, úgy William is minimalista életet élt, a szegénységet tekintve ideálisnak, akárcsak Szent Ferenc, harcban állva a pápával ebben a kérdésben. XXII. János kiátkozta. Ő válaszként egy értekezésbenn bemutatta, hogy János pápa eretnek.

Amit Occam borotvájaként ismernek, az egy alapelv a középkori filozófiában, és nem Williamtől származik, de mivel gyakran alkalmazta, összeforrt nevével. Nem hiszem, hogy tetszene neki, amit egyesek a nevében tesznek manapság. Például ateisták gyakran használják Occam borotváját, annak igazolására, hogy Isten nem létezik, mivel egy szükségtelen hipotézis. Minden megmagyarázható egy Isteni Létező feltevése nélkül.

A szükségtelen többlet elvének alkalmazása megjelenik a pszí középkori megfelője körüli vitában. Például Peter Abelard Vélemény a szentenciákról második kötetében azon elmélkedik, hogy vajon “Egy magasabbrendű angyal kevesebb módon ismeri meg a dolgokat, mint egy alacsonyabbrendű”. Szerinte a válasz igen, ha arra alapozunk, hogy “többletet nem kell bevezetni szükségtelenül. Arisztotelészt is idézi: “minél tökéletesebb a természet, annál kevesebb dolog által kell hogy működjön”. Ezt az érvet használják ateisták az Isteni Teremtő elvetésére a természetes evolúcióval szemben: ha a Tökéles Isten teremtené a világot, akkor a világ és a részei egyszerűbbek lennének. William nem értene egyet.

Viszont amellett érvelt, hogy a természeti teológia képtelenség. A természeti teológia csak az értelmet használja Isten megértésére, a kinyilatkoztatott teológiával szemben, ami az írások megértésén alapul. Occam szerint Isten gondolatát nem alapozza meg sem tapasztalat sem érvelés egyértelműen. Amit tudunk róla, azt a kinyilatkoztatás által tudjuk. A teológia alapja tehát a hit. Mások arra használnák a borotvát, hogy eltüntessék a teljes spirituális világot, Ockham tartózkodott az alapelv használatától hitbeli kérdésekben. Ha így tett volna, akár szociniánus is lehetett volna, mint John Toland (Christianity not Mysterious, 1696), aki a Szentháromságot Szent Egységre csökkentette, Jézus kettős természetét, pedig egységesre.

William egyfajta minimalista filozófiát vallott, a nominalizmust a realizmussal szemben. Eszerint az univerzáliák nem léteznek az elmén kívül, hanem csak elnevezések egyedek csoportjainak, illetve egyedek tulajdonságainak leírására. A realisták szerint, nemcsak egyedi objektumok vannak, és ezekről a fogalmak, hanem univerzáliák, általánosságok is. Ockham szerint ez túl nagy többlet, nem kellenek semmi megmagyarázásához. Mindkettő számára létezik Szokratész, mint egyén és Szokratész fogalma. A realistának még léteznek olyan valós dolgok, mint Szokratész ember mivolta, Szokratész állati mivolta, stb. Bármely sajátság, mellyel Szokratész felruházható bír egy saját valósággal, egy univerzáliával vagy eidos-szal, ideával, ahogy Platón nevezte. William szkeptikusnak tekinthető a többlet eme birodalmával szemben. Nem kellenek a logikához, az episztemiológiához vagy a metafizikához, miért kellene akkor feltételezni? Platónnak igaza lehet az ideákkal kapcsolatban, létezhet egy világ, amely örökkévalón, változtathatalanul tartalmazza a modelleket az egyedi dolgok számára. De nincs rá szükség, hogy megmagyarázzuk a dolgokat, illetve a róluk alkotott fogalmainkat.

Vitatható, amikor George Berkeley atya arra használata Occam borotváját, hogy kiiktassa az anyagi létezőt, mint fölös többletet. Berkeley szerint csak az elmére és ideáira van szükség a dolgok megmagyarázására. Kissé szelektív alkalmazása a borotvának. Neki ugyanis szüksége volt Istenre, az Elmére, hogy legyen valaki, aki hallja a kidőlő fát, amikor senki nincs ott. Szubjektív idealisták, használhatják Isten kiiktatására. Miden érthető pusztán az elme és a gondolatai által. Persze ez szolipszizmust eredményez végül, azt az elméletet, hogy csak én és a gondolataim léteznek. Materialisták viszont felhasználhatják az elme kiiktatására. Nincs szükség az elme többletére.

Occam borotváját nevezik a takarékosság alapelvének is. Manapság úgy értelmezik, hogy “az egyszerűbb magyarázat a jobb” vagy “ne szaporítsuk a hipotéziseket feleslegesen”. Occam elvét gyakran használják az ontológián kívül is, például tudományfilozófusok, annak eldöntésére, hogy miként válasszanak egyforma magyarázó erejű elméletek közül. Ha meg akarunk magyarázni valamit, ne tételezzünk fel többet a szükségesnél. Von Dänikennek igaza lehet: talán tényleg földönkívüliek tanították az ókori embereket, de nincs rájuk szükség, hogy megmagyarázzuk az ókoriak tetteit. Miért kellene szükségtelen többletet feltételezni? Ne tégy több feltevést, mint ami szükséges. Feltételezhetjük az étert, mint a távolhatás magyarázatát, de nincs rá szükség, hogy megértsük. Akkor minek az éteri éter?

Oliver W. Holmes és Jerome Frank is -lényegében- Occam borotváját használta, amikor igazolta, hogy nem létezik olyan, hogy “a Törvény”. Csak bírói döntések vannak, egyedi ítéletek, és ezek összege a törvény. Eme derék jogászok ráadásul mindezt jogi realizmusnak nevezték jogi nominalizmus helyett. Csak hogy egyszerű legyen.

Mivel Occam borotváját nevezik az egyszerűség elvének is, egyes kreacionisták szerint ez a kreacionizmust támogatja az evolúcióval szemben. Hiszen ha Isten megteremt mindent egyszerűbb, mint az evolúció bonyolult működése. Csakhogy Occam borotvája semmit nem mond egy elmélet egyszerűségéről. Ha így lenne, akkor csak életlen borotva lenne a homályos népeknek.

Vannak akik Occam borotváját használják a költségvetési megszorítások igazolására, hiszen “amit kevesebbel is meg lehet csinálni, azt miért tennénk többel”. Ez magára Occam borotvájára használja az elvet, kihagyván a “feltevés” szót. Ráadásul a kevesebb nem alacsonyabb. Occam kevesebb feltételezésre, nem kevesebb pénzre gondolt.

Az eredeti elv annak a hitnek a kapcsán merült fel, hogy az egyszerűség maga a tökélesség. Ez egy metafizikai elfogultság, melyen a középkorral és az ókori görögökkel osztozunk. Számunkra a legtöbb vita nem az elvvel kapcsolatos, hanem azzal mi számít szükségesnek. Egy materalista szerint a dualizmus felesleges többlet. Egy dualistának egy test és egy elme feltételezése szükséges. Egy ateistának Isten és a természetfeletti világ feltételezése felesleges. Egy istenhívőnek Isten szükséges. És van még sok ilyen. Danikennek talán a tények szükségessé teszik az idegenek létének feltevését. Másoknak ez felesleges többlet. Vagyis Occam borotvája csak annyit tesz, hogy egy ateistának nem kell Isten feltevése, egy hívőnek igen. Ha így van az elv nem valami használható. Ha viszont azt jelenti, hogy egy valószínű és egy valószínűtlen magyarázat közül a valószínűt kell választani egy racionálisan gondolkodónak, akkor az elv nyilvánvaló, tehát szükségtelen. Ha ez valóban egy minimalista elv, akkor azt jelenti, hogy a redukcionizmust nem lehet túlzásba vinni. Akkor viszont a takarékosság elvét inkább Occam Láncfűrészének kellene nevezni, mert legjobb használatának leginkább az ontológia rövidre nyírása tűnik.

further reading

• Internet Encyclopedia of Philosophy "William of Ockham"

Hyman, Arthur and James J. Walsh, Philosophy in the Middle Ages 2nd ed. (Indianapolis: Hackett Publishing Co., 1973).

W.M. Thorburn, "The Myth of Occam's Razor," Mind 27:345-353 (1918).