Mózes-szindróma

(1) Önbecsapás, melyet a mások igéreteibe vetett feltétlen bizalom jellemez, mikor az Ígéret Földjét, illetve szépséget, fiatalságot, gazdagságot, erőt, lelki békét vagy boldogságot ígérnek. (2) Önbecsapás, az isteni, sors általi, vagy történelmi kiválasztottság érzése, hogy másokat el kell juttatni az Ígéret Földjére, vagy olyan célhoz, mint pl. "a tudományok szilárd alapra helyeznése" (Descartes); vagy olyan dolgokban való hit mint például "a természet örök törvénye, mely mint a nagyobb erőt, Németországot ruházza fel a történelem előtti joggal, hogy leigázza az alacsonyabbrendű fajt, hogy uralkodjon rajta, és hasznos munkára kényszerítse" (Hitler).

A Mózes-szindróma nem keverendő össze a Kismózes-szindrómával (kosárba vetett hit-csapda), a védekező mechanizmussal, mikor valaki tétlenségben áltatja magát azzal a (vágyvezérelt) gondolattal, hogy valaki más majd jön, és megoldja helyette a problémáját, megmentve őt a csapástól.